Székely kedvesem úgy kanalazta a mézet, hogy közben folytak a tányérba a könnyei. Értettem őt. Azt siratta, hogy nincs hazája.
A Mandiner szerzőinek Trianon-cikksorozata a 100. évfordulón
Csak elmondom már egyszer, a rablóbéke századik évfordulójának tiszteletére, miért lett mézédes Erdély. Mármint számomra, aki – egy nyolcvanas évekbeli, Erdély-járó fiatalhoz illően – de
sokszor csempésztem át a román határon A Székelyföld leírását,
Orbán Balázs műve rövidített kiadásának példányait...
Az Erdély-élmény nekem Sepsiszentgyörggyel kezdődött, de vendéglátónk rokona révén mindjárt Gyimessel folytatódott. A 80-as évek közepén aztán már kifejezetten egy gyimesközéploki családhoz jártunk ki mi, pesti barátok. Fent a hegyekben, a család borjúnyi csángó kutyák őrizte nyári szállásán, ahova egy szádán (ottani jelentése szerint olyan hegyi úton, amely mellett patak folyik) jutottunk el, éldegéltünk egy-két hetet. A hegyoldalban kaszálni tanultunk, takartunk (szénát gyűjtöttünk), még kokojzát (fekete áfonyát) is szüreteltünk. Mikor ránk esteledett, az istálló fölötti hiúban (padláson), szénaágyon aludtunk el.
Nyolcvanas évek mélye: kazettás magnóval gyűjtöttünk fel népdalokat Tankó Imre házigazdánk feleségétől, aki a vajköpülés mesterségével is megismertetett minket. Egyik gyermekük, egy nyolcéves forma kisfiú, akkorát tudott cserdíteni az ostorral, hogy a szomszéd hegyről visszhangzott. A család nem félt a szekusoktól, pedig volt a faluban besúgó, aki sorra jelentette föl a magyarországiakat fogadó helybélieket; ezek aztán nagy büntetéseket fizettek.
Én addig-addig vonatozgattam Csíkszeredára, hogy onnan busszal Gyimesbe jussak, míg
Na, attól kezdve Ditróba „egyirányúsodtak át” erdélyi útjaim.
'88 körül lehetett, a legsötétebb Ceaușescu-diktatúrában, hogy székely kedvesemnek meg akartam mutatni Gyimest, ami neki eladdig kimaradt az életéből. Büszke voltam előre, hogy ez az „ezeréves határ” környéki tájegység – ahol a magyarság egyetlen olyan darabja él, amely igazi havasi gazdálkodást folytat – az én kalauzolásommal tárul majd föl neki.
Csíkszentdomokos és Balánbánya között valahol van (volt) egy erdészút. Onnan indulva, hatalmas gyalogtúrával, mely már-már nem is természet-, hanem kozmikus élmény, az Egyeskő mellett is elhaladva, egyszer csak megérkeztünk Gyimesközéplokra Tankó Imréék házához. A kiskölyökből már szinte legény lett, örült nekünk, de visszafogottabb volt a korábbinál. Furcsa, de feszengett az édesapja is. Saját kertjükben állandóan körbetekintgettek. Csak kibökték halkan, hogy
és nagy büntetési összeget fizettek emiatt.
Imre bátyám mégis behívott engem és menyasszonyomat a házba. Asztalhoz ültetett minket, elénk tett két tányért. Nem gondoltam volna arra, ami következett… Saját maguk pergette mézet csurgatott a tányérokba, nagykanalat adott hozzá, és azt suttogta: „Használják!” Nehéz volt nekem azt az édes mézet magában enni, de azt mutattam, sőt mondtam is rekedtesen, hogy nagyon ízlik. Tudtam, mekkora érték ez a méz, mind önmagában, mind a keserves politikai helyzet, a csángók megfélemlítése miatt. Rásandítottam székely kedvesemre, és elszorult a szívem: úgy kanalazta a mézet, hogy közben folytak a tányérba a könnyei. Értettem őt. Azt siratta, hogy nincs hazája...
Eljött a felemás rendszerváltozás Romániában is, nem az erdélyi lány lett végül a feleségem. Nem is jártam ki többet, Erdély annyira fájdalmasan emlékeztetett arra a „se vele, se nélküle” távkapcsolatra. Azt hiszem,
azért nem vettük észre sokáig, hogy nem illünk eléggé össze. De azt a jó szívvel adott, tányérból kanalazott színmézet sose feledem. Ez az emlék köt össze örökre minden székellyel és csángóval.
(Nyitókép: MTI Fotóbank. Helyiek szekéren közlekednek Gyimes egyik hegyi legelőjén, Gyimesközéplok határában.)
Lengyelországban nincs szuverenitásvédelmi hivatal, nincsenek helyi Lánczi Tamások, akik most már titkosszolgálati jelentésekkel felvértezve vegzálhatnának különféle, nekik nem tetsző szervezeteket.
Elhozhatja-e az új amerikai elnök a békét? Mi várható a Közel-Keleten? Milyen lesz idén a magyar belpolitika és a gazdaság? Közéleti szereplőket, politikusokat és elemzőket kértünk arra, osszák meg a Mandinerrel várakozásaikat, és hogy milyen történésekre számítanak itthon és a világban.
A Mathias Corvinus Collegium történelmi helyszínen várja a tanulni vágyó fiatalokat.
A politikus szerint akik eddig jogállamiságról prédikáltak, már csak a hatalom nyelvén beszélne
A történész szerint a fejedelem hozott egymásnak ellentmondó döntéseket, de mindig a realitásokhoz alkalmazkodva: képes volt nagyívű terveiről lemondani, ám az adott körülményeket országa számára maximálisan kihasználni.
Világrendszerváltás van, Trumpot támogatni nem volt hazárdjáték, a Tisza Párt pedig egy kicsit sem hasonlít a régi Fideszre.
Értjük mi, hogy ezzel próbálják hitelteleníteni a kormányt, viszont nem biztos, hogy a magyarok számára mérvadó, mit mond egy bukott nagykövet és annak leköszönő kormánya.
Csütörtökön már edzésre jelentkezett a magyar válogatott csapatkapitánya.
